"Mi lesz a magyar kis- és középvállalkozásokkal? - Recsegés, ropogás"

2020.06.03

Interjú Sragner Lászlóval, a VOSZ Győr-Moson-Sopron megyei elnökével

A koronavírus-járvány miatti gazdasági válság csak katalizálta azt a folyamatot, ami a globalizáció miatt amúgy is végbemenne, és aminek a nagy vesztesei a kis- és középvállalkozások - mondja interjúnkban Sragner László, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének Győr-Moson-Sopron megyei elnöke. A civilben a bútoriparban tevékenykedő cégvezető arról is beszélt, hogy Németország előbb-utóbb be fogja látni azt, hogy az ő természetes szövetségesei a visegrádi négyek.

Régóta tervezzük ezt az interjút, de csak most tudtuk személyesen összehozni egy kávé mellett. Lecsengőben a járvány első hulláma, és ki tudja, mit hoz a következő...

Még egy megállítás nem lesz. Ez a vírus itt lesz velünk a továbbiakban is, de kiderült róla, hogy az aktív lakosságra nem olyan veszélyes. Az elmúlt időszakban sokkal inkább egy erkölcsi, mintsem egy gazdasági problémával nézett szembe az emberiség, amivel elsőre nem tudott mit kezdeni. Az elején a szakemberek sem tudták, hogy mivel jár ez az egész, viszont, amikorra kiderült, akkor már senki nem akart változtatni a forgatókönyvön. Az átlagember ugyanis megijedt, nem vette félvállról a dolgot, és a tömegdemokrácia szabályai szerint a politikusoknak menniük kellett az emberek igényei után, ezért el kellett rendelni a kijárási tilalmat és az egyéb korlátozó szabályokat. De mára én úgy látom, hogy a társadalom már nem látja annyira veszélyesnek ezt a fenyegetést, inkább az időseit félti, és rájuk vigyáz.

Most az látszik, hogy a kilazulás egy félspontán folyamatként zajlik. Az emberek áthágják a szabályokat, és ezt szép csendben leköveti a politika is.

Sragner László

Mennyire volt szükségszerű lépés a világ megakasztása? Évek óta várjuk a gazdasági válságot, de igazából inkább konjunktúra volt érzékelhető, tavaly őszig biztosan. Mennyire látszik mesterségesnek ennek a mostani recessziónak a beindulása?

Maga a válság mérete mesterségesen lett így alakítva, de a koronavírust nem a kínaiak vagy épp a CIA találta ki. Az ilyeneket sajnos nem kell kitalálni, jönnek maguktól. Viszont ez a járványhelyzet kapóra jött a nagy spekulánsoknak, akiknek nagyon kellett már valami. Gondoljon bele, hogy mennyit lehetett keresni azon, hogy 30-40 százalékokat estek a tőzsdék, aztán egy hét múlva visszapattantak 15 százalékot.

Az, hogy ekkora bajt kreáltak belőle, három dolognak volt köszönhető. Az egyik, hogy nagyon régen volt válság, és mindenkiben benne volt a drukk, hogy előbb-utóbb kitör. És ez a drukk, ez önbeteljesítő. A másik, hogy - ahogy az előbb említettem - bizonyos pénzügyi köröknek nagyon kellett már egy ilyen krach. A harmadik pedig, hogy az egész világon csőre volt töltve a politika. Mindenhol árgus szemekkel figyelték, hogy mibe lehet belekötni, minek kapcsán lehet nekimenni Amerikának, Kínának, bárkinek. Tehát ezek összessége létrehozta ezt a válságot, ami időszerű, hiszen lassan tíz éve pont ugyanolyan lufit fúj megint a világ, mint 2008 előtt.

Ezek szerint a 12 évvel ezelőtt kirobbant hitelválság utáni intézkedések nem biztosították a feltételeit annak, hogy ne lehessen még egyszer ugyanabba a folyóba belelépni?

A világ nem tud más lenni. A világ berendezkedésének törvényszerűségéből adódik, hogy mindig vannak olyan hatalommal bíró körök, amelyek úgy akarnak pénzt gyártani, hogy a mögött nincsen reális teljesítmény. Az a hihetetlen mennyiségű pénz, ami forog a világban, és helyet kereső tőkeként toporzékol valahol, hogy legyen már valami, az a pénz az nincs. Az csupán egy vagy több bankszámlán lévő számsor, ami mögött azonban nincsen sem anyag, sem erő, sem termény, sem ember, sem semmi. Ez csak úgy van, és a világ bizonyos időközönként valahogy kisüti ezt a pénzt. És ez a pénz természetesen a csúcsokon sül ki, majd ez az egész szétterül, és a végén néhány milliárd ember százdolláronként kifizeti. Minden válság erről szól, ahogy ez a mostani is.

Csak nem mindegy, hogy meddig tart, amíg újra összedobjuk a százdollárosokat.

Nem tudom, hogy a spekulánsok éhségét mennyire elégítette már ki az eddigi hektikus tőkemozgás - nyilván ők ezt addig húzzák, ameddig csak lehet - de a reálgazdaságnak van egy teherbíróképessége. Azaz van egy olyan pont, amin túlra már nem lehet elnyújtani ezt a válságot, mert az olyan mértékű társadalmi feszültségeket szül, ami rákényszeríti a döntéshozókat arra, hogy kihúzzák a világot ebből a spirálból. Én úgy látom, hogy elég gyors kihúzásra készülődnek, ugyanis a nép nagyon berágott. Az átlagember dühös, mert elvesztette a munkáját, mert nem mehet étterembe, focimeccsre, nyaralni. S ha már itt tartunk, akkor fejre állnak azok az országok is, amelyek a turizmusból élnek. Szóval az átlagemberrel ma már ezt nem lehet megcsinálni, ezért újra kell indítani a világot, és amilyen gyorsan csak lehet, fel kell pörgetni. Olyan szorításban vannak a döntéshozók, hogy nem tehetnek mást, mint mentőcsomagokat dobni, és intézkedni. Nagyon fontos hogy jelenleg ennek megvan a gazdasági realitása. Mert ez a válság nem úgy kezdődött, hogy kiderült, hogy lufi az egész, és bedőltek a bankok. Persze, lufi az egész, de nem derült ki! Az életet a politikusok állították le egy vírus miatt.

Lényegében néhány hónapra szabadságra ment a világ, pihentünk egyet, de ez valóban nem olyan, mint amikor a Lehman Brothers csődöt jelentett, és utána sorban dőltek el a dominók. Viszont azért bizonyos ágazatok nem most kezdtek el gyengélkedni, némi lejtmenet a jármű-, illetve az építőiparban azért már érezhető volt korábban is. Szóval azért a talpraállás összetett kérdésnek tűnik. De szűkítsük a kört Magyarországra, ön mire számít?

Országa válogatja, hogy melyik hogy fog tudni lábra állni. Nyilvánvaló, hogy a turizmusnak leginkább kitett, gazdaságilag amúgy is gyengélkedő mediterrán térség fog a legnehezebben újra kiegyenesedni. A világ egészére vonatkozóan természetesen lesznek bizonyos szintű átrendeződések, de ezek nem lesz strukturálisak.

Magyarországgal kapcsolatban pozitív vagyok. Most vonatkoztassunk el a politikától! Egy országnak általában jót tesz az, ha határozott az irányítása. Én úgy látom, hogy az, hogy nálunk ilyen az irányítás, az a járványhelyzet kezelésében jól működött, és úgy érzem, hogy a válságból való kilábalásban is jól fog működni, viszonylag tempósan ki fogunk ebből mászni. Köszönhető ez annak is, hogy a németeknek elemi érdekük, hogy az autóipar ne reccsenjen meg, és mindenkivel szembe fognak menni, hogy az talpon maradjon, hiszen a német gazdaság is azon múlik. Én úgy látom, hogy ezek a szituációk az Európai Unióban rendkívül komoly változásokat fognak hozni. (Nyilvánvaló, hogy a németek nélkül Európával nem lehet mit kezdeni, azért igazából mégiscsak az van, amit ők mondanak. És ezt az angolok is belátták, ezért léptek ki.) A németek előbb-utóbb be fogják látni azt, hogy az ő természetes szövetségeseik a visegrádi négyek. A német ipar nagy része ott ül a visegrádi négyeknél, tehát az lenne a logikus, hogy egy blokkot képezzen velük. Ebből kiindulva Magyarország sebezhetőségét nem látom annyira veszélyesnek.

Tehát azt prognosztizálja, hogy a németek ki fognak húzni a bajból minket is?

Muszáj nekik.

Legyen így. De mi lesz a magyar kis- és középvállalkozókkal?

Recsegés, ropogás. A KKV-k az igazi kárvallottjai ennek az egész folyamatnak. Nagy részük sérülékeny. Sérülékeny a piac miatt, a tőkével való ellátottság hiánya miatt, a nem megfelelő hatékonyság, a belső strukturális gyengeségek miatt. Ez egy szomorú folyamat lesz, és nagyon nagy rosta. Látható, hogy mennyire szakad szét a KKV-k világa. Vannak, akik beépültek a világ vérkeringésébe, és szárnyalnak. Olyan dolgokat produkálnak olyan hatékonysággal, hogy a világ bármely pontján megállnák a helyüket, miközben tömegével vannak, akik nem tudják felvenni a fordulatszámot. Ha egy KKV egyről kettőre akar jutni, az mindig lehetséges akkor, ha a vállalkozó hajlandó elképesztő mennyiségű energiát belefektetni, jó döntéseket hoz, és jók az ötletei. Na de, hogy ezek összejöjjenek, ahhoz megfelelő emberanyag kell, és én ezt nem látom. Az ilyen országoknak, mint Magyarország, az szokott lenni a sorsa, hogy gazdasági értelemben félig-meddig sivataggá válnak. Mindent, amivel lehet valamit kezdeni, a multik uralnak, és az átlagember bérmunkás. Lehet, hogy jól fizetett, de bérmunkás. Ebbe az irányba megyünk. Vannak tiszteletre méltó kormányzati törekvések, egyéni kezdeményezések, hogy ez ne így legyen, de ezek az alapproblémát nem tudják megoldani. Tehát ezek a problémák túlmutatnak a koronavíruson, a járvány csak katalizálta a folyamatot, ami egyébként is végbe ment volna a globalizáció miatt.

Wurmbrandt András